Kezdjünk el beszélgetni!

Írta: Kaposvári Krisztián

Akarod a változást?

És Te Magad akarsz változni???

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek néhány gondolatomat. Idén lesz 20. éve, hogy a parkettás szakma közelébe tévedtem. Sose gondoltam volna, amikor pályakezdőként a középiskolából egy parkettás boltban találtam magam, hogy 20 év múlva is ezen szakma közelében fogok még mindig dolgozni. Akkoriban azt hittem, hogy majd valamiféle nagy karriert futok be miután elvégzem a főiskolát, és vagy egy saját vállalkozást vezetek ma, vagy egy nagy cégnél leszek vezető beosztásban. És mi lett belőle? Majd a végén elmondom, ha valaki kíváncsi rá. De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy most leírjam, amit gondolok.

Amikor 20 éve még nagyon dübörgött az építőipar, és a parketta is, láttam cégeket, boltokat, parkettás vállalkozókat, akik tették a dolgukat, dolgoztak reggeltől estig heti hét napot, és jutottak valahova. Ha valaki akkoriban elég nyitott volt, az új anyagok és technológiák használatát hamar magáévá tette, akkor hamar a többiek elé került, rengeteg komoly munkát kapott meg, és nagyon jó pénzeket keresett. Ez akkoriban elég volt arra, hogy fejlessze a gépparkját, a csapatának a létszámát, és vállalkozást építsen. Akkoriban néhányan olyan árakon dolgoztak a piacon, amit ma még sokan ki sem mernek mondani. Aztán következett az építőipar lassú mélyrepülése, majd a válság, ami rengeteg változást hozott a piacon. A változás azóta is tart, a kérdés csak az, hogy milyen irányba? Ebben a 20 évben a segédanyag piacon is rengeteg változás történt. Akkoriban a Bona volt az egyetlen használható vízbázisú termék a piacon, ma meg sem tudom számolni mennyi van.  Ezek között van néhány, ami tényleg jó minőségű, és versenyképes, a többit csak a parkettások teszik azzá, hogy azt gondolják, csak az eladható, mert olcsó. Az építőipar hanyatlásával elindult szakmán belül egy folyamat, minek következtében mindenki ellenségként kezdett tekinti a másikra. Ennek kiváltó okai a csalódás, az átverés, a másik alá ígérés, a tartozások felhalmozása, a cégek tönkremenetele, szakmai féltékenység és még sorolhatnám naphosszat. Közben a forgalmazók is elkezdtek olyan tisztességtelen piaci magatartásokat folytatni, mint például a dömpingár, illetve ez a szakma sem volt (és van) korrupció mentes. Kialakult egy helyzet, ami senkinek sem jó. Vagy mégis?

Sokan hasznot húznak ebből a kialakult helyzetből, a kérdés csak az, hogy hogyan. Egyesek azzal, hogy olcsóbb anyagokat piacra dobnak, elhitetve mindenkivel, hogy ezek pont olyan jók, mint a drágább társaik, csak olcsóbbak. De ilyenek mindig voltak, és mindig is lesznek, de hosszútávon mindről bebizonyosodik, hogy csak azért olcsóbbak, mert pont az hiányzik belőlük, amitől igazán jók, illetve tartósak lehetnének, de akkor drágábbaknak is kellene lenni. És vannak olyanok, akik azért tudnak hasznot húzni ebből a helyzetből, mert másképp gondolkodnak, sőt koncepcióval, tervekkel, hosszú távú elképzelésekkel rendelkeznek, és ezeket meg is valósítják. Az, hogy ki hova akar tartozni, csak rajta múlik. Minden fejben dől el. Bekorlátozhatjuk magunkat a gondolataink által, és örök nyomorúságra kárhoztathatjuk magunkat, ha úgy van kedvünk, de változtathatunk is rajta. A döntés a mi kezünkben van.

Amikor a Bona bezárta leányvállalatát, és kikerültem a versenyszférába, egy asztalos műhelybe, nekünk is voltak néha parkettás munkáink. Én kipróbáltam azt, amiről korábban csak a számat jártattam (mások szerint: „jól fizető biztos állással, céges autóval, telefonnal, laptoppal könnyű osztani az észt”), és megpróbáltam olyan árakon eladni a munkát, amennyiért szerintem tisztességgel, becsülettel meg lehet csinálni, és hasznot lehet rajta realizálni. Mert azért dolgozik mindenki, aki vállalkozást tart fenn, hogy kifizesse a költségeit, és nem utolsó sorban hasznot termeljen a fejlesztésekre, a jobb munkakörülmények biztosítására, és a saját fejlődésére. De kövezzenek meg, ha ez ördögtől való. Ez idő alatt sikerül magamnak bebizonyítani, hogy ez lehetséges. A minőségi munkát, és a minőségi anyagokat megfelelő módszerekkel el lehet adni. Aztán lehetőséget kaptam az M.L.S. Magyarországtól és annak tulajdonosától Józsa Mártontól, hogy visszakerüljek a szakmába, és újra Bona anyagokat árulhassak a piacon. De ezzel a céggel kaptam egy olyan támogatást is egyben, ami számomra korábban elképzelhetetlen volt. Visszatérve azt tapasztaltam, hogy 3 év alatt semmi sem változott. A széthúzás, a másik szapulása, az árharc jellemezi a parkettás szakmát, tisztelet a kivételnek.

Akarjuk a változást???

Ha a válasz igen, akkor egy a célunk.

Akarunk változni???

Ha a válasz igen, akkor tényleg egy a célunk.

Ha a válasz nem, vagy nem tudom, akkor baj van. Mert ha változtatni akarunk a kialakult helyzeten, akkor az első az, hogy változzunk mi magunk, a gondolkodásunk. De ehhez el kell engednünk rengeteg a múltban keletkezett sérelmet, hibát, döntést. Annak, ami a múltban történt mindannyian a részesei voltunk, és nem az áldozatai. Azt gondoljuk végig, hogy mi hol hibáztunk a kialakult helyzetekért, és ne azt nézzük, hogy a másik mit vétett. Tanuljuk a saját hibáinkból, vonjuk le a következtetést mások hibáiból, hogy a jövőben ezeket a hibákat már ne kövessük el. Változtassuk meg a gondolkodásunkat és a hozzá állásunkat, és hagyjuk, hogy a másik is ezt tegye.

De kezdjünk el beszélgetni egymással!!!

Ha azt akarjuk, hogy ez a szakma, ez a piac megváltozzon, akkor a változást kezdjük el mi magunk, ne a másikra várjunk, és ne azzal nyugtassuk magunkat, hogy a másik úgysem teszi, akkor én minek? Kezdjünk el beszélgetni egymással, fogadjuk el a másikat, ne adjunk energiát a negatív gondolatoknak, és ne ellenségként tekintsünk a másikra. Ha ezt sikerül elérni, akkor jó úton haladunk a változás felé. Tegyük meg az első lépéseket!